Köszöntünk, kéz a kézben
(részemrõl mondjunk mancsot),
hogy teljesítsük részben
kérésed és parancsod,
mely minket felidézett,
mint mackóvágy a mézet.
Róbert Gida meg én
egy lélek, két legény,
egymást nagyon szeretjük,
és együtt
s evégett
ketten szeretünk téged.
(A.A.Milne: Micimackó)
(Megkértek,hát le kell ülnöm irni az óvodáskorú gyermekek szocializációjáról,vagyis arról,hogyan válik közösségi lénnyé az ember. És lépésről-lépésre követem ennek feltételeit...Kicsit másképp ölelem magahoz a hatéves Pétert. Hogyan tud majd bárkihez bármihez tartozni, és hogyan tartozom én bárkihez bármihez?:) Hát igy is:))