Zoltánka nevetve rohan a habzó szájú,dühösen ugató kutyák felé.Jól belenéz a torkukba,megmutatja nekem minden fogukat,nyelvüket...És nevetve el is meséli,hogy: üm öő...,vagyis,hogy micsoda fura lények,igy arcába kiabálnak az embernek,hát nem mulatságos?!
Bárcsak én is igy…
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
